Karen Marie Moning - Rossz hold kelt fel
Tündérkrónikák 4.
urban fantasy
Cor Leonis Kiadó, 2012
Oldalak száma: 400
Eredeti ár: 2980 Ft
Fülszöveg: „Ki a fene maga?
Itt, a padlón, az utolsó pillanataimban, MacKayla Lane utolsó nagy mámorában, már látom, hogy erre a kérdésre az a válasz, hogy az vagyok, aki mindig is voltam.
Egy senki.”
ROSSZ HOLD KELT FEL
Elvesztette a nővérét, távol került a családjától, az otthonától, a régi, gondtalan életétől. Egy új, veszélyes helyen, két világ között üldözi testvére gyilkosát, ám őt még többen akarják kiiktatni.
MacKayla Lane azt hitte, készen áll, hogy szembenézzen a pokollal is, ám rá kell döbbennie, hogy sokkal rosszabb is van, mint a halál.
A Rossz hold kelt fel ott folytatódik, ahol a Hajnalra várva vége szakadt.
Amikor a világok közötti kapu kinyílt, a Dublinra szabaduló szörnyű hercegek Prí-yát csináltak Macből, aki így immár a szabad akaratától is megfosztatott.
Meztelenül fekszik egy templom kőpadlóján, kiszolgáltatva a lelket is porrá zúzó szexuális éhségtől, s immár nem az a kérdés, hogy a sidhe-látó véghez tudja-e vinni tervét – hogy megszerezi a Sinsar Dubh-t és megöli testvére gyilkosát –, hanem, hogy van-e még egyáltalán esély arra, hogy valaha újra önmaga legyen.
Van-e még remény ott, ahol minden elveszettnek látszik? Van-e kiút abból a borzalomból, amitől Mac egész végig tartott, s ami nővére életét is követelte?
Vajon a titokzatos Barrons és a MacKeltarok, vagy V’lane, az érzéki Seelie herceg segíthet-e még ezek után, vagy ők is elbuktak azon az éjszakán, amikor az Árnyak elözönlötték a világunkat?
Arra az éjszakára, melyre rossz hold kelt fel, virradhat-e még reményt és enyhülést hozó hajnal?
Mindig maradj a fényben!
Tündérkrónikák 4.
urban fantasy
Cor Leonis Kiadó, 2012
Oldalak száma: 400
Eredeti ár: 2980 Ft
Fülszöveg: „Ki a fene maga?
Itt, a padlón, az utolsó pillanataimban, MacKayla Lane utolsó nagy mámorában, már látom, hogy erre a kérdésre az a válasz, hogy az vagyok, aki mindig is voltam.
Egy senki.”
ROSSZ HOLD KELT FEL
Elvesztette a nővérét, távol került a családjától, az otthonától, a régi, gondtalan életétől. Egy új, veszélyes helyen, két világ között üldözi testvére gyilkosát, ám őt még többen akarják kiiktatni.
MacKayla Lane azt hitte, készen áll, hogy szembenézzen a pokollal is, ám rá kell döbbennie, hogy sokkal rosszabb is van, mint a halál.
A Rossz hold kelt fel ott folytatódik, ahol a Hajnalra várva vége szakadt.
Amikor a világok közötti kapu kinyílt, a Dublinra szabaduló szörnyű hercegek Prí-yát csináltak Macből, aki így immár a szabad akaratától is megfosztatott.
Meztelenül fekszik egy templom kőpadlóján, kiszolgáltatva a lelket is porrá zúzó szexuális éhségtől, s immár nem az a kérdés, hogy a sidhe-látó véghez tudja-e vinni tervét – hogy megszerezi a Sinsar Dubh-t és megöli testvére gyilkosát –, hanem, hogy van-e még egyáltalán esély arra, hogy valaha újra önmaga legyen.
Van-e még remény ott, ahol minden elveszettnek látszik? Van-e kiút abból a borzalomból, amitől Mac egész végig tartott, s ami nővére életét is követelte?
Vajon a titokzatos Barrons és a MacKeltarok, vagy V’lane, az érzéki Seelie herceg segíthet-e még ezek után, vagy ők is elbuktak azon az éjszakán, amikor az Árnyak elözönlötték a világunkat?
Arra az éjszakára, melyre rossz hold kelt fel, virradhat-e még reményt és enyhülést hozó hajnal?
Mindig maradj a fényben!
Ami a könyv elolvasása után eszembe jutott: Ez most komoly?! Így van vége?! NA NE MÁR! EZT NEM HISZEM EL!
Amíg magamhoz térek, s kikecmergek a könyv olvasása alatt, s után rám zúduló érzelmi lavinából, addig is szeretnék köszönetet mondani. Tudom. Már megtették előttem sokan. De ezt nem lehet elég sokszor elmondani - főleg most, hogy már elolvastam ezt a részt is: EZER HÁLA ÉS KÖSZÖNET A COR LEONIS KIADÓNAK, amiért nem hagyta, hogy félbe maradjon ez a sorozat, s így az olyan rajongók (mint pl. én) is meg tudják hogyan fejeződik be Mac története, akik nem tudták volna angolul elolvasni a hiányzó részeket.
Amikor az előző rész véget ért, azon gondolkodtam: hogy a fenébe fogja ezt Moning folytatni? Jó, oké, azt gondoltam, hogy Mac meg fog menekülni, de mégis hogyan? És mi minden lesz még az utolsó két részben? Hiszen már így is annyi minden történt! Hogyan lehet ezt még fokozni? Lehet egyáltalán? Kijelentem, hogy igen. Legalábbis Moningnak sikerült.
Ez a nő igazán tudja, hogy kösse le az ember figyelmét. Ahogy közeledünk a történet vége felé, ahelyett, hogy a régi titkokra fény derülne, még több rejtéllyel találjuk szembe magunkat. Amiben eddig biztosak voltunk, az is megkérdőjeleződik. Azért hál' istennek vannak kérdések, melyekre választ kapunk. Viszont még most sem derült ki: Ki a fene az a Jericho Barrons? Persze, azért van egy sejtésem erre vonatkozóan.
Ha már Barrons: egyszerre gyűlölöm és imádom! Tény, hogy mindent megtesz Mac biztonsága érdekében és a titokzatossága ellenére vagy éppen miatta, van egy különleges, veszélyes vonzereje, de akkor is egy arrogáns bunkó! És valamennyire gonosz is. De mennyire? Vajon mit érez igazából Mac iránt? Egy két lábon járó rejtély ez a pasi!
Ráadásul nem ő az egyetlen tesztoszteronbomba, ott van még V'lane is. Ő egy kicsit "egyszerűbb": kezdettől fogva tudjuk, hogy tündér, és bár Seelie herceg, mégsem igazi jófiú. Viszont látni nála egy folyamatos pozitív változást, ami számomra szimpatikussá teszi. Remélem a következő részben többet fog szerepelni.
És még egy pasit meg kell említenem, személyes kedvencemet, Christiant. Majdhogynem az egyetlen normális férfi Mac környezetében, bár tuti nem ő lesz nála a befutó. Kíváncsi vagyok, mi fog vele történni.
Mac teljesen más ember lett, szinte nyoma sincs annak a rózsaszínbe öltözött vidéki lánynak, akit az első részben ismertünk meg. Azért is szeretem az ő karakterét, mert annyira emberi; olyan közénk való, hétköznapi emberek közé. Ahogy beszél, ahogy gondolkodik, ahogy cselekszik, ahogy változik, ahogy érez. Mindezek valóságossá teszik, s ez nagyban hozzájárul ahhoz, miért is jó ez a sorozat.
Ahogy én látom: 5 pont + kedvenc!
És hogy egy kicsit kukacoskodjak: a könyv címe. Jó és illik is a történethez, de állandóan az EDDA Kölyköd voltam c. száma jut róla az eszembe, és már vagy két hete folyamatosan ez a dal cseng a fülemben. ááááááá!!!
Ráadásul nem ő az egyetlen tesztoszteronbomba, ott van még V'lane is. Ő egy kicsit "egyszerűbb": kezdettől fogva tudjuk, hogy tündér, és bár Seelie herceg, mégsem igazi jófiú. Viszont látni nála egy folyamatos pozitív változást, ami számomra szimpatikussá teszi. Remélem a következő részben többet fog szerepelni.
És még egy pasit meg kell említenem, személyes kedvencemet, Christiant. Majdhogynem az egyetlen normális férfi Mac környezetében, bár tuti nem ő lesz nála a befutó. Kíváncsi vagyok, mi fog vele történni.
A legnagyobb meglepetést és pozitív csalódást Dani okozta. Egyszerűen imádtam! Imádtam azt a rövidke részt, amikor az ő gondolatait ismerhettük meg. Teljesen más hangulata volt a könyvnek. Ha jól emlékszem az előző részben tűnt fel először a tini sidhe-látó, s akkor nem igazán kedveltem meg. Idegesítő, kis mitugrász kamasznak látszott. Bár a humorát már akkor is megcsillogtatta. Most teljesen levett a lábamról! Különösen tetszett az, ahogyan Macre gondol, Mackel bánik. Hallottam, hogy Moning róla is ír egy sorozatot (Fever World - az első rész idén jelenik meg az USA-ban), de eddig az nem érdekelt. Most már biztos, hogy ha nálunk is kiadják a trilógiáját, egy vásárló már tuti van rá.
Mac teljesen más ember lett, szinte nyoma sincs annak a rózsaszínbe öltözött vidéki lánynak, akit az első részben ismertünk meg. Azért is szeretem az ő karakterét, mert annyira emberi; olyan közénk való, hétköznapi emberek közé. Ahogy beszél, ahogy gondolkodik, ahogy cselekszik, ahogy változik, ahogy érez. Mindezek valóságossá teszik, s ez nagyban hozzájárul ahhoz, miért is jó ez a sorozat.
Magáról a cselekményről csak annyit, hogy teljesen odaszegezi az embert a fotelbe, vagy ahol éppen olvas.
Nem szeretnék semmi fontos infót elárulni, egy aprócska jelenetet azért kiemelnék. Elég nagy képzelőerővel áldott meg a sors, de itt gondjaim voltak: Barrons meztelenül táncol. Amikor olvasok, mindig magam elé képzelem az írottakat. Most is így volt. Elképzeltem Barronst. Oké, ez megvan. Barrons pucér. Oké, ez is megvan. Barrons pucéran táncol. Hmmm.... neeem, nem megy, egyszerűen nem tudom elképzelni! Abszurd!
A vége. Hatalmas kérdőjel. És én még az előző rész végén gondoltam azt, hogy fogalmam sincs, hogy lesz tovább! Most még csak ötletem, gyanúm, sejtésem, elképzelésem, semmim sincs! Bár először IYD meglepett, és egy kicsit már túlzás, sok volt a számomra, ami a legvégén történt, az sokkolt!
Imádtam ezt a részt, úgy ahogy van! Tűkön ülve várom a folytatást!
Ahogy én látom: 5 pont + kedvenc!
És hogy egy kicsit kukacoskodjak: a könyv címe. Jó és illik is a történethez, de állandóan az EDDA Kölyköd voltam c. száma jut róla az eszembe, és már vagy két hete folyamatosan ez a dal cseng a fülemben. ááááááá!!!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése