pszichotriller
Kelly Kiadó, 2010
Oldalak száma: 316
Eredeti ár: 2980 Ft
Fülszöveg: TE MEDDIG MENNÉL EL, HOGY MEGVÉDD A CSALÁDOD? HOGY MEGVÉDD A GYERMEKED? HÁNY HAZUGSÁGOT MONDANÁL? LENNE MERSZED BEISMERNI A LEGSÖTÉTEBB TITKOKAT – LEGALÁBB MAGAD ELŐTT?
Jeanne Cross hétköznapi kertvárosi feleség és anya, aki látszólag tökéletes életet él, amikor feltűnik a színen Ali Mather, egy hegedűtanárnő, aki felrúg minden szabályt, s bár jócskán elmúlt negyven, sorra töri a férfiszíveket. Jeanne-t szinte akarata ellenére mágnesként vonzza ez a rendkívüli asszony, s az igézet hamarosan megfertőzi Jeanne férjét és tinédzser fiukat is. Bár a két nő barátsága szokatlannak, sőt veszélyesnek tűnik közös ismerőseik szemében, Alit és Jeanne-t összekötik a mélyen rejlő érzésekből fakadó szükségleteik, sebezhetőségük és a titkok, amelyeket Ali naplóba zár.
A napló egy fenyegető titok kulcsát rejti. Bár bizonyítani nem tudja, Ali szentül hiszi, hogy valaki bejár a házába, amikor ő nincs otthon – és szándéka nem sok jót ígér. A betörő nem kevesebbet akar, mint egy darabot Ali lelkéből. Az Egy hazug nő naplója zavart elmék hátborzongatóan gyönyörködtető története. Pszichológiai thriller, melyben maguk a szereplők testesítik meg a legnagyobb rejtélyt. Érzékeny krimi azoknak, akik szerint az emberi szív a legsötétebb misztérium.
A kukkolás édes izgalmát nyújtja azoknak, akik nem tudnak ellenállni valaki más naplójának, egy zárt ajtónak, vagy lelakatolt szívnek. Letehetetlen olvasmány mindazoknak, akik valaha beleolvastak egy naplóba, s megtudtak valamit, amit soha nem akartak. Azoknak szól, akiket jobban érdekel: miért történt, mint az, ki tette.
Ami a könyv elolvasása után eszembe jutott: Ó, erre nem számítottam!
Igen vegyes érzésekkel zártam be ezt a könyvet. Tetszett is, meg nem is. Érdekelt is, meg nem is. Untatott is, meg nem is. Szóval olyan felemás érzéseim vannak, maga a könyv is olyan felemás volt számomra.
Egy biztos. Negatív olvasási rekordot döntöttem: ez volt a leghosszabb ideig olvasott könyvem, több, mint egy hónapba telt, mire a végére jutottam. No, nem azért, mert annyira rossz lett volna. Igazából olvasni sem volt nagyon kedvem, és a könyv első fele sem ébresztette fel a lelkesedésemet.
A történetről:
A fülszöveg nagyon jól összefoglalja, miről is szól a könyv. A főszereplő, Jeanne meséli el, hogyan ismerkedett meg, majd barátkozott össze a mindenkire oly különös hatással bíró hegedűtanárnővel, Alivel. S, hogy ez a barátság milyen gyökeres változásokat hoz az életében? Erre még maga Jeanne sem számít.
A könyv első része borzasztóan untatott, volt, hogy két hétig kézbe sem vettem, annyira nem bírt lekötni. Voltak azért olyan utalások, amiből látszott, izgalmas történet lesz ez, de sokszor úgy éreztem, mintha egy szappanoperában lennék pl. a párbeszédek vontatottsága miatt.
A történetről:
A fülszöveg nagyon jól összefoglalja, miről is szól a könyv. A főszereplő, Jeanne meséli el, hogyan ismerkedett meg, majd barátkozott össze a mindenkire oly különös hatással bíró hegedűtanárnővel, Alivel. S, hogy ez a barátság milyen gyökeres változásokat hoz az életében? Erre még maga Jeanne sem számít.
A könyv első része borzasztóan untatott, volt, hogy két hétig kézbe sem vettem, annyira nem bírt lekötni. Voltak azért olyan utalások, amiből látszott, izgalmas történet lesz ez, de sokszor úgy éreztem, mintha egy szappanoperában lennék pl. a párbeszédek vontatottsága miatt.
Állandóan a Született feleségek jutott az eszembe, csak hiányzott belőle a humor. Bree szerepében Jeanne Cross, a látszólag tökéletes család női tagja, a fiát kényeztető anya, a pedáns háziasszony. És itt is a hangsúly a látszólagon van. Jeanne is, a családja is csak egy szerepet játszik, s ahogy haladunk a könyv olvasásával, egyre jobban tisztul a kép, és megismerjük az igazi személyiségüket.
Innentől kezdve már gyorsabban lapozgattam én is az oldalakat. Egyik döbbenetből a másikba estem, s néha azon kaptam magam, hogy olvasás közben megborzongok, libabőrös lesz a karom. Ahogy egyre súlyosabb titkok kerültek a felszínre, belőlem is egyre több érzelmet, indulatot hozott ki a könyv.
A szereplőkről:
Innentől kezdve már gyorsabban lapozgattam én is az oldalakat. Egyik döbbenetből a másikba estem, s néha azon kaptam magam, hogy olvasás közben megborzongok, libabőrös lesz a karom. Ahogy egyre súlyosabb titkok kerültek a felszínre, belőlem is egyre több érzelmet, indulatot hozott ki a könyv.
A szereplőkről:
Bár a legutáltabb szereplő egyértelműen Gavin, mégis akire a legjobban haragszom, az nem más, mint Jeanne. Nem tudom neki megbocsátani a majd két évtizedes vakságát; hogy éveken át behunyta a szemét és még a fejét is elfordította; hogy bármi más fontosabb volt, minthogy szembenézzen a körülötte zajló eseményekkel, az igazsággal.
A borítóról:
Illik a könyvhöz, de egyébként semmi különös.
Kedvenc idézet:
"Amikor elveszíted az egyetlen dolgot amit a legjobban szeretsz, tiéd a végső szabadság."
Illik a könyvhöz, de egyébként semmi különös.
Kedvenc idézet:
"Amikor elveszíted az egyetlen dolgot amit a legjobban szeretsz, tiéd a végső szabadság."
Ahogyan én látom: 3 pont
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése