Benina - A boszorka démona

Benina - A boszorka démona

Bíborhajú 2.

ifjúsági irodalom, fantasy

Könyvmolyképző, 2011

Oldalak száma: 398

Eredeti ár: 2999 Ft

Fülszöveg: A tiszta vérű boszorka, Claire White normális életet él, olyat, amilyenre vágyott. Kedvesével, a féldémon Kellan Blackkel egyetemre járnak, és végtelenül boldogok. Az Üldözők visszavonultak, noha folyamatosan figyelik őket, a Zsoldos pedig halott. Valaki azonban gyilkos szándékkal tör rájuk...

 Létezhet-e nagyobb fájdalom? Claire világa összeomlik, a lelke apró szilánkokra hullik. Végtelen fájdalmában a Bölcs mutatja meg az utat, mely egy számára idegen világba vezet. Oda, ahonnan talán nincs visszatérés. Segítője az Ellenség, akiben nem lehet megbízni... vagy mégis? Claire-ben fellángol a remény! A mágiát maga mögött hagyva elindul, hogy beteljesítse a jóslatot. Ha sikerrel jár, minden helyrejöhet, ha nem, minden elpusztul - vele együtt. 

Ami a könyv elolvasása után eszembe jutott: Azt hiszem, még egyszer el kell olvasnom.

Amikor befejeztem az első részt, alig vártam, hogy a második a kezemben legyen. Szerencsére ott csücsült a polcomon, így azon nyomban le is vettem onnan és gyönyörködtem a borítójában. Mert a borító ennél a kötetnél is nagyon szép, még szebb is, mint az elsőé. Ugyanakkor sajnos elkövettem azt a hibát, hogy elolvastam a fülszöveget. Nagyon, de nagyon haragszom a fülszövegre! Van benne egy idézet a könyvből, amit egyszerűen nem értek, hogy mi a csudának kellett beletenni!!! Egy - szerintem - óriási spoilert tartalmaz, amit így direktbe beleírni, teljesen felesleges volt. Ha kimarad (mint, ahogyan a  blogon lévőből ki is hagytam), akkor sem lett volna értelmetlen vagy rossz a fülszöveg, sőt! Azzal, hogy nem egyértelmű, hogy így csak utalás történik arra, kit fog Claire elveszíteni, sokkal érdekesebb. A könyv meg pláne nagyságrendekkel izgalmasabb és megrázóbb lett volna. Így nekem az eleje elég unalmas volt, hiszen úgyis előre tudtam, mi fog történni. Az biztos, hogy a 3. résznél ezek után már tudatosan kerülöm a fülszöveget.

forrás

Kíváncsian vártam, hogy fog folytatódni a történet, ami végül sok mindenben tetszett, sok mindenben viszont nem. Benina stílusa továbbra is tetszik, most is szépnek és élvezetesnek találom. A könyv olvastatja magát. Újdonság volt a váltott nézőpont. Három fontos szereplő felváltva meséli a történéseket, amit nagyon-nagyon jó ötletnek tartok. Eleve szeretem az E/1-ben megírt könyveket, és ha ráadásul nemcsak a főhős, hanem más szereplők érzéseit és gondolatait  is ilyen formában ismerhetem meg, azzal tuti le lehet venni a lábamról. Ráadásul mivel ez a rész kevésbé cselekménydús, sokkal inkább az érzelmekről szól, így szerintem ez egy kitűnő megoldás volt Benina részéről.

Ha nem olvasom el a fülszöveget, sokkal jobban meglepődtem volna, hogy ebbe az irányba viszi el az írónő a történetet. Mert egy ilyen fordulatra még álmomban sem gondoltam. Mivel ez a meglepetés elmaradt, így már csak az furdalta az oldalamat, hogyan fog az a bizonyos szereplő visszatérni. Mert vissza fog, ebben 1000 %-ig biztos voltam. Ám számomra kicsit felemásra sikeredett a megoldás, először nem is igazán tetszett. Azonban sok lehetőséget is látok benne és remélem, hogy a 3. részben emiatt még lesznek bonyodalmak.

Ami engem a legjobban ledöbbentett, az az Ellenség személye. Pedig elég kézenfekvő volt, nekem mégis leesett az állam. Az ő szemszögéből megírt részek tetszettek, mert érdekesek voltak, tele meglepő gondolatokkal és érzésekkel. A végére igazán megkedveltem, érdekel, mi történt vajon vele.

Claire még mindig szimpatikus, bár már egyre kevésbé. Néha olyan butuska lányként, felelőtlenül viselkedett, ami miatt nálam már időnként átlépett az idegesítő személyiség kategóriába.

Számomra negatívum volt a többször is előforduló zavaros magyarázatok és logikai bakik. Pedig én aztán nem szoktam fennakadni az ilyesmin. Most viszont nem tudtam szemet hunyni a logikátlanság felett. Kifejezetten zavart.

Bár  az összehasonlítgatást sem szeretem - és most sem fogom ezt tenni -, mégis meg kell említem a Twilight 2. részét. A hangulata miatt ugyanis folyton az Újhold járt a fejemben. Első olvasásra az sem az volt, amit vártam, és emiatt nem is tetszett annyira. Viszont mikor másodjára olvastam, sokkal jobban szerettem. Sőt! Megkockáztatom, a legjobb kötet az összes közül. Ezért mindenképpen ezt is újra fogom olvasni.

Ahogy én látom: 4,5 pont