2013. szeptember 30., hétfő

A népmese napja

A mai napon ünnepeljük a népmese napját. 

Bár már 2005 óta megrendezik, (szégyen és gyalázat) én csak most hallottam róla először. Szeptember 30-án, amely mint megtudtam Benedek Elek születésnapja, a magyar és más népek meséi kiemelt figyelmet kapnak. Hisz a mese fontos és különleges. A népmesékre pedig, ez halmozottan igaz. Olyan kulturális értéket képviselnek, amelyre vigyáznunk kell. Ezt az örökséget meg kell ismertetni a gyerekeinkkel, és ők pedig biztos, hogy meg fogják majd a sajátjaikkal. Hogy miért vagyok ebben biztos? Mert egyszerűen a magyar népmeséket nem lehet nem szeretni.

A magyar népmesékről szerintem nincs olyan magyar ember, akinek ne rögtön egy piros galamb, a felejthetelen hangú Szabó Gyula vagy épp a Kaláka együttes fülbemászó dallama jutna eszébe. A Magyar népmesék rajzfilmsorozat gyerekkorom nagy kedvence, s ma is szívesen nézem, akár egyedül, akár a kicsi lányommal.

A népmese napja alkalmából tegnap a helyi művészmoziban Magyar népmesék maraton volt. Négy és fél órán keresztül ment a vetítés, melyre ingyenes volt a belépés. Mi is elmentünk a párommal és a kicsivel, aki most volt először moziban. Ami nem túl meglepő, hisz még csak három éves. Mivel korhatárra való tekintet nélkül megnézhető és ráadásul egy-egy rész átlagban olyan 7-8 perc, ezért is mertem elvinni. Tartottam tőle ugyanis, hogy túl pici még ő a mozizáshoz. Gyanúm be is igazolódott, hiszen a 2. mese után közölte: Anya, most már menjünk haza! Még egyre rá tudtam beszélni, de utána szépen kisétáltunk, az amúgy zsúfolásig megtelt teremből.