Benina - A boszorka városa
Bíborhajú 3.
ifjúsági, fantasy
Könyvmolyképző, Vörös Pöttyös, 2012
Oldalak száma: 344
Eredeti ár: 2999 Ft
Fülszöveg: "Méltó vagy rá? "
Kellan Black a Sellők átkának hála beléphet a boszorkák ősi városába, Moldomusba. Az ok, amiért vállalja a megalázó szerepet, hogy kivívja a Méltóságot, mellyel elnyerheti szerelme, az egyik Utolsó, Bíborhajú Boszorka, Claire White kezét.
"Világok sorsáról dönthetsz, és megváltoztathatod a jövőt."
Claire Moldomusba menekül legnagyobb ellensége, az apja támadásai elől. Hamarosan rá kell döbbennie, hogy a csodálatosan tiszta városban minden más, mint aminek első látásra gondolta. Az új bonyodalmak régi ellensége karjába kergetik, és onnantól kezdve kőkemény döntéseket kénytelen meghozni.
"Belehaltam, kiürültem, állattá váltam nem bírtam érezni többé."
Victoria Cat, akit Boszorkák védelmére teremtettek mindenét elveszíti, amikor egy Testőr életét előbbre helyezi egy Bíborhajúnál. A több mint négyezer éves szolgalelkű lény története életre kel a lapokon.
A Bíborhajú trilógia befejező része feltárja a mágia rejtekeit, elfújja a homályt, és beavat a titkaiba.
A Bíborhajú trilógia befejező része feltárja a mágia rejtekeit, elfújja a homályt, és beavat a titkaiba.
Ez a bejegyzésem egy majdnem egyéves időszak végére fog végre pontot tenni. Hogy miért?
Először is: még tavaly! jelöltem be a molyon olvasásra ezt a könyvet. Nagyon vártam, nagyon kellett nekem. Aztán hónapokig hozzá se nyúltam. Valahogy mindig elcsábított egy másik könyv.
Amikor nagy nehezen csak elkezdtem, akkor hipp-hopp elovastam, hisz gyorsan lehet vele haladni. Észre sem veszed és vége.
El is kezdtem írni róla ezt a posztot, gondoltam ezzel is hipp-hopp megleszek, de kb. 2-3 mondatig jutottam. Aztán megint hónapok teltek el, és csak nem akart elkészülni. Szóval most már úgy voltam vele, ha törik, ha szakad, de ez ma be lesz fejezve, mert ha így haladok, jövő Karácsonykor is csak vázlatként fogom látni a bejegyzések között.
Sajnos ez a rész a sorozat leggyengébb kötete, nekem bizony csalódás volt. Amilyen gyorsan olvasható, olyan gyorsan felejthető is. Egy sokkal ütősebb befejezést vártam, ehelyett bakikkal és felesleges, illetve zavaros részekkel teli, kiszámítható történetet kaptam, egy eléggé rövidre fogott, már-már összecsapottnak mondható lezárással.
Semmi újat nem tudott felmutatni az első két részhez képest, sőt.
Már a legelején nem tudtam eldönteni: sírjak vagy nevessek? Az előző kötetekben is nem egy, szél által hajtépázós, villámlós, mennydörgős jelenetet olvashattunk, erre ez a rész is rögtön egy ilyen időjárási körülmények közötti lejátszódó prológussal kezdődik. Úgy látszik ez elengedhetetlen eleme lett a Bíborhajú sorozatnak. Vagy csak egész egyszeűen az írónő ennyire szereti a vihart?
Ahhoz képest, hogy a sorozat elején mennyire odavoltam a féldémon pasiért, úgy erre a rész végére majdhogynem higeden hagyott. A második kötetben történt Kellan-csere először nagyon nem tetszett, nagyon nem. Aztán úgy voltam vele, hogy mégiscsak egy frappáns megoldás, és igen sok lehetőséget láttam ebben a fordulatban. Hisz kaptunk egy igazán rosszfiút, akinek annyira jó volt olvasni a gondolatait. Erre most az utolsó részben? Semmi extra. Semmi sóhajtozás. Mármint a részemről. Nem váltott ki belőlem semmi különöset :(
Ami a legnagyobb csalódást okozta, az a vége. Egy sokkal nagyobb volumenű, drámaibb, "úúú most mi lesz, mindjárt lerágom a körmöm" típusú nagy összecsapásról szerettem volna olvasni. Na, ez a kívánságom nem teljesült, mert kb ennyi történt: megjelent a gonosz, hipp-hopp legyőztük, kész, vége.
Ami viszont tetszett: Minden fejezetnek más a mesélője. Folyamatosan váltogatják egymást a szereplők, ezáltal mindig más szemszögén át látjuk az eseményeket. Így halad előre a történet, viszont igazán nagy fordulatokat ne várjatok.
A "Catek krónikái" tetszett a legjobban, ugyanakkor ez idegesített a leginkább. Számomra nagyon zavaros és túlbonyolított volt a Catek "működése", de még a kinézetük is. Olyanok, mint az emberek, de fekete a bőrük, amit le tudnak vetni, és ami ráadásul magától mozog és ebben van az erejük?! Megfosztották őket a szabad akarattól, csak azt teheti Victoria is, amit az alkotói megparancsoltak neki, mégis megtud tenni olyan dolgokat is, amire nem kapott engedélyt?! Jó, oké ezek a dolgok főleg a szerelmével kapcsolatosak, egy mély érzelemből fakadnak, és erre van ez visszavezetve, hogy emiatt tud bizonyos dolgokat megtenni, de akkor is idegesített és kész.
Igazán sajnálom, hogy így ért véget ez a sorozat. Mert a világ, amit az írónő megteremtett nagyon jó, izgalmas és érdekes. Maga a történet is tetszik, Benina pedig kiválóan bánik a szavakkal. Kár, hogy a befejező kötetre kifogyott az öletekből. És bár igazából inkább negatívumokról írtam, látni fogjátok, hogy nem pontoztam le nagyon a könyvet. Ennek az az oka, hogy olvasás után szinte rögtön pontozok, nem agyalok sokat rajta, inkább az számít, hogy amikor befejeztem, hogy éreztem magam, mit éreztem úgy az egész könyvvel kapcsolatban. Ha most adnék pontszámot, tuti, hogy kevesebb lenne.
Bár Claire-ék története lezárult, a sorozat mégis folytatódik. Hiszen nemsokára (elvileg nov. 30-án) megjelenik Milan könyve. Hát, nem rohanok megvenni.
Ahogy én látom: 4 pont
Először is: még tavaly! jelöltem be a molyon olvasásra ezt a könyvet. Nagyon vártam, nagyon kellett nekem. Aztán hónapokig hozzá se nyúltam. Valahogy mindig elcsábított egy másik könyv.
Amikor nagy nehezen csak elkezdtem, akkor hipp-hopp elovastam, hisz gyorsan lehet vele haladni. Észre sem veszed és vége.
El is kezdtem írni róla ezt a posztot, gondoltam ezzel is hipp-hopp megleszek, de kb. 2-3 mondatig jutottam. Aztán megint hónapok teltek el, és csak nem akart elkészülni. Szóval most már úgy voltam vele, ha törik, ha szakad, de ez ma be lesz fejezve, mert ha így haladok, jövő Karácsonykor is csak vázlatként fogom látni a bejegyzések között.
Sajnos ez a rész a sorozat leggyengébb kötete, nekem bizony csalódás volt. Amilyen gyorsan olvasható, olyan gyorsan felejthető is. Egy sokkal ütősebb befejezést vártam, ehelyett bakikkal és felesleges, illetve zavaros részekkel teli, kiszámítható történetet kaptam, egy eléggé rövidre fogott, már-már összecsapottnak mondható lezárással.
Semmi újat nem tudott felmutatni az első két részhez képest, sőt.
Már a legelején nem tudtam eldönteni: sírjak vagy nevessek? Az előző kötetekben is nem egy, szél által hajtépázós, villámlós, mennydörgős jelenetet olvashattunk, erre ez a rész is rögtön egy ilyen időjárási körülmények közötti lejátszódó prológussal kezdődik. Úgy látszik ez elengedhetetlen eleme lett a Bíborhajú sorozatnak. Vagy csak egész egyszeűen az írónő ennyire szereti a vihart?
Ahhoz képest, hogy a sorozat elején mennyire odavoltam a féldémon pasiért, úgy erre a rész végére majdhogynem higeden hagyott. A második kötetben történt Kellan-csere először nagyon nem tetszett, nagyon nem. Aztán úgy voltam vele, hogy mégiscsak egy frappáns megoldás, és igen sok lehetőséget láttam ebben a fordulatban. Hisz kaptunk egy igazán rosszfiút, akinek annyira jó volt olvasni a gondolatait. Erre most az utolsó részben? Semmi extra. Semmi sóhajtozás. Mármint a részemről. Nem váltott ki belőlem semmi különöset :(
Ami a legnagyobb csalódást okozta, az a vége. Egy sokkal nagyobb volumenű, drámaibb, "úúú most mi lesz, mindjárt lerágom a körmöm" típusú nagy összecsapásról szerettem volna olvasni. Na, ez a kívánságom nem teljesült, mert kb ennyi történt: megjelent a gonosz, hipp-hopp legyőztük, kész, vége.
Ami viszont tetszett: Minden fejezetnek más a mesélője. Folyamatosan váltogatják egymást a szereplők, ezáltal mindig más szemszögén át látjuk az eseményeket. Így halad előre a történet, viszont igazán nagy fordulatokat ne várjatok.
A "Catek krónikái" tetszett a legjobban, ugyanakkor ez idegesített a leginkább. Számomra nagyon zavaros és túlbonyolított volt a Catek "működése", de még a kinézetük is. Olyanok, mint az emberek, de fekete a bőrük, amit le tudnak vetni, és ami ráadásul magától mozog és ebben van az erejük?! Megfosztották őket a szabad akarattól, csak azt teheti Victoria is, amit az alkotói megparancsoltak neki, mégis megtud tenni olyan dolgokat is, amire nem kapott engedélyt?! Jó, oké ezek a dolgok főleg a szerelmével kapcsolatosak, egy mély érzelemből fakadnak, és erre van ez visszavezetve, hogy emiatt tud bizonyos dolgokat megtenni, de akkor is idegesített és kész.
Igazán sajnálom, hogy így ért véget ez a sorozat. Mert a világ, amit az írónő megteremtett nagyon jó, izgalmas és érdekes. Maga a történet is tetszik, Benina pedig kiválóan bánik a szavakkal. Kár, hogy a befejező kötetre kifogyott az öletekből. És bár igazából inkább negatívumokról írtam, látni fogjátok, hogy nem pontoztam le nagyon a könyvet. Ennek az az oka, hogy olvasás után szinte rögtön pontozok, nem agyalok sokat rajta, inkább az számít, hogy amikor befejeztem, hogy éreztem magam, mit éreztem úgy az egész könyvvel kapcsolatban. Ha most adnék pontszámot, tuti, hogy kevesebb lenne.
Bár Claire-ék története lezárult, a sorozat mégis folytatódik. Hiszen nemsokára (elvileg nov. 30-án) megjelenik Milan könyve. Hát, nem rohanok megvenni.
Ahogy én látom: 4 pont
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése