Játssz a Kékszeműekkel!

"Van egy saját blogod, oldalad, facebook page-ed? Esetleg társszerkesztő vagy valahol? Akkor ez a poszt Neked szól! Mert most TE is segíthetsz. Pontosabban szólva, a te segítségedre is szükségem van.
Ha nem riasztottalak el, olvasd végig a bejegyzést, és ha úgy gondolod, játssz velem! Ismerkedj meg a kékszeműimmel :)

A Kékszeműek nem más, mint romantikus fantasy, besorolását tekintve New Adult regény.
Az ötlete nem egészen két évvel ezelőtt pattant ki a fejemből, akkor írtam egy darabig, aztán nem tetszett és félretettem. Ezt még eljátszottam kétszer, mire nem olyan régen úgy döntöttem, nem húzom tovább. És megírtam.

"Volt azért abban valami szerencsés is, ha az ember másnak született, mert néha ől előnye is. Nekünk például az, hogy könnyen kötöttünk barátságokat, alakítottunk ki közeli kapcsolatokat, mert nem fertőzött a bizalmatlanság és az ártani akarás.
Kékszeműek voltunk."

Rea és Aidan szeme egyforma. Mindketten az Akadémia különleges, zárt világához tartoznak. Rea elsős és Aidan negyedikes. Mindkettőjük feladta az életét, hogy egy újat kezdhessen el, annak a célnak szentelve, amire született: segíteni másokon. Rea tanul és Aidan tanít. De egy nap az egész világuk felbolydul, az állandó félelem és kilátástalanság szaga mérgezi a levegőt. Rea es Aidan küzdenek. Meg kell vívniuk a saját harcukat, meg kell hozni a saját döntésüket az élet "hogyan tovább?"-járól. Rea és Aidan menekülnek. A legfontosabb számukra, hogy biztonságban tudják azokat, akiket szeretnek. Aidannek sikerül megvédenie őket, Reának nem...

Egy romantikus fantasy történet sok mosollyal, csókkal és könnyel.

Néhány olvasói vélemény, amelyek elengedhetetlenek, ha egy könyv ajánlásáról van szó:

Brigi:
"Csak ajánlani tudom azoknak, akik szeretik a fantasyt, és igazán jót szeretnének olvasni. Tetszett ahogy Rea és Aidan szemszöge váltakozik, így mindkettejük gondolatával megismerkedünk, miközben észrevétlenül olvadunk bele az Akadémia mindennapjaiba. Természetesen szerelem, harc, intrika, gúny, minden előfordul, ám mindezek annyira jól felépítettek, mintha a magunk világára gondolnánk. Csak nekünk nincs szuperképességünk, bár, ki tudja...
A Kékszeműek ötlete, felépítése zseniális, a karakterek kidolgozottak, a helyet szinte magam előtt látom... Alig várom a megjelenést! Megérdemli a rá fordított időt!"

Melinda:
"Hmm... Hogy eddig mi jutott eszembe a kék szemekről? Nos, például unokahúgom, aki úgy tud rám pillázni azokkal a nyári égboltot idéző szemeivel, ahogy szerintem nem sok ember. Aztán eszembe jut a kedvenc kókuszos csokim reklámja, amikor egy kreolbőrül félisten kiemelkedik a vízből, és olyan szemekkel bámul a kamerába, mint az óceán kékje. Magamra is gondolhatok, a kevésbé jelentős szürkéskék szememre, amiről általában a viharfelhők jutnak eszembe, és melyek a családom nagy részének arcából tekintenek rám vissza...
De egy ideje más is eszembe jut... Egy könyv, egy történet, egy csodálatos ember tollából... A történet, mely akár rólunk is szólhatna, bármelyik egyszerű fiatalról, a kevésbé egyszerű kamaszproblémáinkkal, és a nehézkes felnőtté válásunkkal... De nem, mert ők mások...
Mert ők KÉKSZEMŰEK!
Ők azok, akik vigyázzák az álmainkat, terelgetik lépteinket az Élet ösvényén a helyes irányba, akikről nem is tudhatjuk, hogy léteznek, mégis ismerjük őket... Mondhatnánk rájuk, hogy őrangyalok, hogy csodatévők...
Ebben a történetben olvashatsz szerelemről, tépelődésről, szenvedélyről, szenvedésről, a jó és gonosz harcáról, mely a való világot is fenyegeti, és romba döntheti. Megismerhetjük egy másik világ szemszögét, mely létezését titokban tartva próbálja megmenteni a mi világunkat, az életünket..."

Heni:
"Ez a harmadik könyv, amit Nillától olvasok, bár már az elsővel sikerült elvarázsolnia. A Kékszeműek pedig teljesen olyan, mint Ő: lebilincselő és megnyerő. Már az első oldalaknak tudtam, hogy "igen, ez az, amire szükségem van". Néha nevettem, majd sírtam és földhöz vágtam volna magam a könyvvel együtt. Minden benne volt, amire szükség van ahhoz, hogy egy történet jó legyen."

Érdekel egy fiatalokról szóló regény leheletnyi misztikummal? Igazából itt nincsenek vámpírok, vérfarkasok meg ilyenek. Álmokat látó, angyalkék szemű srácok vannak. Viharok, sok esővel, jobb, felhőtlen napok meleg fénnyel. Szerelem, természetesen... Humor, barátság és elengedni tanulás. Hibák, álmok, remények. És esélyek... Te adsz nekik egyet?

Ha érdekel a regény beleolvasója, az alábbi linken jelezheted: ITT.
Ha pedig a játékhoz szeretnél csatlakozni, további információkért látogasd meg a www.valoszinutlen.blogspot.com webhelyet!"

Filmes poszt 3.

Igazság szerint ezt a filmet még augusztusban láttam, csak akkor olyan nagy volt a felhajtás körülötte, hogy inkább vártam ezzel a poszttal. Szerintem nem nehéz kitalálni, hogy melyik filmről is van szó :)

City of Bones - Csontváros

Alig vártam, hogy láthassam a filmet, így már premier előtti vetítésre le is foglaltam a jegyeket. Mivel állandó mozispartnerem, a tesóm épp egy wellnes-szállóban pihengetett, így drága férjuramat vettem rá, hogy jöjjön el velem. Aki mellesleg nem szeret moziba járni, a feliratos filmeket meg egyenesen utálja, de hős módjára végigülte a 130 percet. ÉS tetszett neki a film! Amúgy nekem is. Olyan filmet sikerült készíteniük az általam oly nagyon szeretett könyvből, hogy szívesen megnézném még egyszer.

Ami számomra pozitívum volt, hogy hihetetlenül látványos lett a film, nagyon jók voltak a zenék, az egész pörgős és izgalmas volt. Egyedül a rúnákkal nem voltam kibékülve. Már a korábban megjelent jelenetfotókon sem tetszettek, de reménykedtem, hogy a filmben másképp fognak látszani. Sajnos nem így lett. Szerintem nagyon bénán néztek ki, mint valami ronda, túlméretezett, elrontott tetkó.

Tetszett a szereposztás, annak ellenére, hogy amikor megtudtam kik fogják játszani a két főszereplőt, a felháborodástól az elkeseredettségig mindenféle érzés kavargott bennem.

Három szereplőt emelnék ki:
A legnagyobb meglepetés és pozitív csalódás a Simont játszó színész, Robert Sheehan alakítása volt. Simon a könyvben nekem elég semleges figura, nem utáltam, de nem is szerettem. A filmben viszont szerintem óriási! Számomra ő hozta a leghitelesebben a könyvbéli karaktert. Kicsit bénácska külső, a jóbarát, aki mindenben segít, a jóbarát, aki nemcsak jóbarát akar lenni. Az egész filmből a kedvenc jelenetem is hozzá kapcsolódik: amikor megvallja Clarynek az érzéseit .... annyira szuper volt!

A Jace-t alakító Jamie Campbell Bower, bár nekem sosem lesz az igazi Jace, szintén kellemes meglepetést okozott. Nem tartom egy jóképű srácnak, de a film során többször is megszépült a szememben.  Elég jól játszott, voltak nagyon jó pillanatai. Viszont amíg a könyvben Jace humora, az ő beszólásai könnyes nevetést eredményeztek nálam, addig a filmben ennek nyoma sem volt. Valahogy nem jöttek át a poénok. És ez nemcsak Jace esetében volt így, hanem általánosságban is elmondható.

Aki nagyon nagy csalódás volt számomra, az Kevin Zegers. Alec nagy kedvencem a könyvekben, mert ő egy igazán rendes fiú, akit én egy helyes fiatal srácnak képzeltem el a kék szemeivel és barna hajával. Kevin Zegers-szel két nagy bajom van: az egyik, hogy korban nem illik hozzá a szerep. Olvastam, hogy megkérdezték tőle: Hogyan játszhat el egy 29 éves férfi egy 17-es fiút? Ő pedig viccesen valami olyasmit válaszolt, hogy csak kellő mennyiségű smink és botox kérdése. Hát, akkor ő nem kapta meg azt a kellő mennyiséget. A másik bajom pedig: szerintem egyszerűen pocsékul játszott.

Maga a film nem teljesen könyvhű, volt olyan jelenet, ami szinte szóról szóra ugyanúgy volt, de olyan is, mint pl. a könyv egyik legfontosabb része, amit totál átírtak. Ennek ellenére összességében nekem tetszett. A párom szerint is jó volt és érthető, pedig ő akkor hallott először a Csontvárosról, amikor közöltem vele, hogy megnézzük a moziban, szóval szerintem bátran megnézhetik azok is, akik nem olvasták a könyvet.